hogy mivel is foglalkozik a kokugaku és hogyan, beszéljenek helyettem a kokugakushák. a tokugawa-korban négy, a "mainstream"-et követő hazafias gondolkodót fogok bemutatni. a sort nyitja: Kada no Azumamaro (1669-1736)!

      Az első legfőbb képviselője a Manyoushuu verseinek elemzésével kezdte, hiszen ezen versek legjava még nem a kínai esztétika szerint lett megírva. Ő pedig Kada no Azumamaro volt. Shintou pap fiaként meglehetősen szomorúan vette tudomásul, hogy a kor emberei nem ismerik japán ősi vallását, de semmi egyebet sem, ami igazán japán sajátosság volna, mivel a kínai stúdiumok háttérbe szorították azokat, ezért senki nem is foglalkozott velük. Az emberség és az igazságosság konfuciánus terminológiái, fogalmazza meg Kada, minden háztartásban ismert szavakká váltak, s még a cselédek is tudtak a buddhizmusban oly sokszor tárgyalt Semmiről diskurálni. A parasztok, Buddha tanításait követve, elhagyták földjeiket, s a vagyon, mint olyan, jelentéktelenné vált az emberek szemében, miközben az isteni származású császár kultusza évről évre gyorsabban tűnt el az éterben. Sem a régi törvényeket, sem pedig a wakák művészetét nem ápolták s így nem is értették a Tokugawa-korban élők. A mester számára további borúságra adott okot, hogy még azok is, akik a shintout követik, konfuciánus elemekkel egészítik ki azt. A korabeli irodalmárok a japán verseket kínai esztétika szerint tanulmányozták, illetve magyarázataikat a Tendai iskola doktrínái hatották át. Ezek a férfiak, jegyezte meg Kada, titkokról és hagyományokról beszélnek, miközben a maguk gyökereivel sincsenek tisztában. Mégis milyen tradícióra hivatkoznak, mikor egy wakát elemeznek?       

       Mielőtt még a feledés homályába veszett volna a hagyományos japán kultúra, Kada kérvényt írt a sógunhoz, hogy iskolát alapíthasson Kiotóban. Hosszú évek óta gyűjtötte a régi kéziratokat, feljegyzéseket, s szerette volna ezeket a ritka kincseket egy helyen, azok számára elérhetővé tenni, akik érdeklődést mutattak a saját, istenek lakta országuk iránt. A mester véleménye szerint a múlt ismerete sok szenvedéstől óvhatja meg a jelenkor emberét, s így Japán ókori termékeit a lehető legtöbb honfitársával kívánta megosztani. Az engedélyt megkapta, sőt Tsunayoshi sógun a kokugaku lelkes támogatójának is bizonyult. Így tehát megnyitotta kapuit az első kokugaku akadémia. Az iskolában főként az ősi irodalom, leginkább pedig a versek tanulmányozása folyt, s így bukkantak rá a japán esztétikára, arra az egyediségre, mely igen jelentős különbséget alkot a kínai és japán költészet között. Kada a Manyoushuuban vélte felfedezni a japán temperamentum és mentalitás legtisztább megnyilvánulását, de a Kokinshuut tartotta hazája versantológiáinak gyöngyszemének. A japán versek tömören és röviden írnak, általában a természet illékony szépségéről, mely több száz évvel a keletkezésük után is megérintette a japánok lelkét.

      A kokugaku népszerűsítése érdekében, Kada a neokonfuciánus legismertebb tételei közül is kölcsönzött néhánya, de az átvett elemek közül, amely a célját a legjobban megtámogatta, az az „Állítsuk vissza a Régi Rendet!”, avagy japánul a fukko kifejezés, a mesternél szlogenné vált mondat volt. Ez a mottó természetesen a japánok ősi Útjának felfedezésére irányuló törekvését fejezi ki, valamint annak meglelése utáni követését. Kada, elsőként a nagymesterek közül, úgy látta, az Út legkézenfekvőbb keresési módja a filológiában és az irodalomban rejlik. A verselemzést azonban mindig megelőzi az adott kötetekben található wakák szavainak vizsgálata. Mivel sok száz év telt el az ősi tanítások óta, s azt követően a kínai kultúrának köszönhetően háttérbe szorultak, s az 1700-as évekig e tekintetben a helyzet változatlan is maradt, kevés kommentár született és maradt fenn a japán költeményekről. Kada követőinek elsőként a szavak jelentésére kellett fényt deríteniük, azok eredeti környezetét figyelembe véve, keletkezési idejüket tették meg a kutatásuk alapjának. A mester szerint, ha nem értjük meg az ősi szavakat, ezek tartalmát homály fogja fedni, ebben az esetben pedig elkerülhetetlen, hogy az elődök, versekbe foglalt tanításai lassanként elenyésszenek. Ennek a két tudománynak a segítségével lehetővé váltak ama régi irományok vizsgálatai, melyek a legősibb japán szellemiséget hordozzák magukban.       

---

és itt van, jóóóóól megkésve, a prezentációm.


noha azóta történtek módosulások, pl. annyi, hogy nincs időm a kokugakuval a Tokugawa-koron kívül foglalkozni, de kell majd egy MA-s és PhD-s téma is. :)

hosszas hallgatás után újra itt vagyok!
először is hihetetlen bejelentésem van a múlt félévi utolsó bejegyzésem után: témát módosítottam! ba-dumm-tss!
az új témám pedig a tokugawa-kori kokugaku, magyarán a japán nemzeti tanulmányok. ez a tudományág nagyon összetett és nem mellékesen igen nagy szerepe van a mai japanológia létrejöttében. de erről majd nemsoká, egy másik bejegyzésben majd írok bővebben is, csak azért hogy legyen valami tematika. addig is megosztom veletek a forrásaimat, és azok beszerzésének mizériáját.
amit alapnak vettem, és csak általános információkat akartam belőlük megszerezni, az nyilván, a már sokatok által ismert
Totman:  Japán története és
Jansen: The Making of Modern Japan.
ugyanebbe a kategóriába sorolnám az én nagy kedvencemet Buruma: Japán története című munkáját is.
a specifikusabb olvasmányaim pedig:
Maruyama Masao: Studies in the Intellectual History of Tokugawa Japan
De Bary: Sources of Japanese Tradition Vol. 1., Vol. 2.
A Monumenta Nipponica sorozatából javasolt Gergely Attila tanár úr még két tanulmányt, de ezek címeit és szerzőit majd később fogom veletek megosztani, másokkal együtt, amik most nem pontosan vagy egyáltalán nem jutnak eszembe. like a prof.
legalább van szépirodalmi kategóriám is, mivel ez szükségeltetett ahhoz, hogy a kokugaku filozófusait megértsem, amikor a Genji szerelmeiről és a Kojiki-ról értekeznek. mondhatni frissítenem kellett az emlékeimet, így ezeket is elolvastam-újra. most ennyi jut eszembe.
további szép napot nektek! ^_^

találtam egy-két érdekes infót a japán társadalomról. van olyan, ami nem újdonság már a számotokra, de van olyan is, ami meghökkentő, és annyira nem is közismertek. csemegézzetek, van Farkas Ildikó által írt cikk is! :)
 http://oriens.hu/magyarhirek/2007oktober/veszelyben_a_japan_tarsadalom
http://terebess.hu/keletkultinfo/hidasij.html
http://www.historia.hu/archivum/2001/0102farkas.htm

sziasztok! öröm és boldogság! íme egy forrás, amit gergely tanár úrtól kaptam, és elég hasznos lehet mindenkinek, aki bármiféle szociológiai témából írja a szakdolgozatát. nem csak japán szakosoknak. :)
 http://ebooks.iaccp.org/ongoing_themes/TOC.htm 

kedves diáktársaim! képzeljétek témaválságban vagyok és még az is lehet, hogy megváltozik a témám! lehet, hogy ebből kokugaku lesz... O.o szerencsére még van idő eldönteni.... vizsgaidőszakig! :) aki hasonló cipellőben jár, annak mélységes részvétem. ugyanis már tudom, hogy nem a BA oklevélért kell a nobel-díjas munkámat megírnom. :D

sziasztok! sajna még nem tudok semmi értelmeset kirakni, mert a tanulmányokat, amiket kaptam, még nem sikerült elolvasnom.... igen, igen, már eléggé szorít az idő.... jahajj... :) valahol meg tudom nézni, hogy hol elérhetőek blogjaitok? előre is köszi! :)