hogy mivel is foglalkozik a kokugaku és hogyan, beszéljenek helyettem a kokugakushák. a tokugawa-korban négy, a "mainstream"-et követő hazafias gondolkodót fogok bemutatni. a sort nyitja: Kada no Azumamaro (1669-1736)!

      Az első legfőbb képviselője a Manyoushuu verseinek elemzésével kezdte, hiszen ezen versek legjava még nem a kínai esztétika szerint lett megírva. Ő pedig Kada no Azumamaro volt. Shintou pap fiaként meglehetősen szomorúan vette tudomásul, hogy a kor emberei nem ismerik japán ősi vallását, de semmi egyebet sem, ami igazán japán sajátosság volna, mivel a kínai stúdiumok háttérbe szorították azokat, ezért senki nem is foglalkozott velük. Az emberség és az igazságosság konfuciánus terminológiái, fogalmazza meg Kada, minden háztartásban ismert szavakká váltak, s még a cselédek is tudtak a buddhizmusban oly sokszor tárgyalt Semmiről diskurálni. A parasztok, Buddha tanításait követve, elhagyták földjeiket, s a vagyon, mint olyan, jelentéktelenné vált az emberek szemében, miközben az isteni származású császár kultusza évről évre gyorsabban tűnt el az éterben. Sem a régi törvényeket, sem pedig a wakák művészetét nem ápolták s így nem is értették a Tokugawa-korban élők. A mester számára további borúságra adott okot, hogy még azok is, akik a shintout követik, konfuciánus elemekkel egészítik ki azt. A korabeli irodalmárok a japán verseket kínai esztétika szerint tanulmányozták, illetve magyarázataikat a Tendai iskola doktrínái hatották át. Ezek a férfiak, jegyezte meg Kada, titkokról és hagyományokról beszélnek, miközben a maguk gyökereivel sincsenek tisztában. Mégis milyen tradícióra hivatkoznak, mikor egy wakát elemeznek?       

       Mielőtt még a feledés homályába veszett volna a hagyományos japán kultúra, Kada kérvényt írt a sógunhoz, hogy iskolát alapíthasson Kiotóban. Hosszú évek óta gyűjtötte a régi kéziratokat, feljegyzéseket, s szerette volna ezeket a ritka kincseket egy helyen, azok számára elérhetővé tenni, akik érdeklődést mutattak a saját, istenek lakta országuk iránt. A mester véleménye szerint a múlt ismerete sok szenvedéstől óvhatja meg a jelenkor emberét, s így Japán ókori termékeit a lehető legtöbb honfitársával kívánta megosztani. Az engedélyt megkapta, sőt Tsunayoshi sógun a kokugaku lelkes támogatójának is bizonyult. Így tehát megnyitotta kapuit az első kokugaku akadémia. Az iskolában főként az ősi irodalom, leginkább pedig a versek tanulmányozása folyt, s így bukkantak rá a japán esztétikára, arra az egyediségre, mely igen jelentős különbséget alkot a kínai és japán költészet között. Kada a Manyoushuuban vélte felfedezni a japán temperamentum és mentalitás legtisztább megnyilvánulását, de a Kokinshuut tartotta hazája versantológiáinak gyöngyszemének. A japán versek tömören és röviden írnak, általában a természet illékony szépségéről, mely több száz évvel a keletkezésük után is megérintette a japánok lelkét.

      A kokugaku népszerűsítése érdekében, Kada a neokonfuciánus legismertebb tételei közül is kölcsönzött néhánya, de az átvett elemek közül, amely a célját a legjobban megtámogatta, az az „Állítsuk vissza a Régi Rendet!”, avagy japánul a fukko kifejezés, a mesternél szlogenné vált mondat volt. Ez a mottó természetesen a japánok ősi Útjának felfedezésére irányuló törekvését fejezi ki, valamint annak meglelése utáni követését. Kada, elsőként a nagymesterek közül, úgy látta, az Út legkézenfekvőbb keresési módja a filológiában és az irodalomban rejlik. A verselemzést azonban mindig megelőzi az adott kötetekben található wakák szavainak vizsgálata. Mivel sok száz év telt el az ősi tanítások óta, s azt követően a kínai kultúrának köszönhetően háttérbe szorultak, s az 1700-as évekig e tekintetben a helyzet változatlan is maradt, kevés kommentár született és maradt fenn a japán költeményekről. Kada követőinek elsőként a szavak jelentésére kellett fényt deríteniük, azok eredeti környezetét figyelembe véve, keletkezési idejüket tették meg a kutatásuk alapjának. A mester szerint, ha nem értjük meg az ősi szavakat, ezek tartalmát homály fogja fedni, ebben az esetben pedig elkerülhetetlen, hogy az elődök, versekbe foglalt tanításai lassanként elenyésszenek. Ennek a két tudománynak a segítségével lehetővé váltak ama régi irományok vizsgálatai, melyek a legősibb japán szellemiséget hordozzák magukban.       

---